Egyre gyakrabban találkozhatunk kötélen függeszkedve munkát
végző emberekkel épületeken, ipari üzemek területén. Az utóbbi években egyre
több megrendelés érkezik a hegymászó technikát alkalmazó cégek felé. A
munkavégzésnek ez a formája akár hibaelhárító, akár építő jellegű gazdasági
megtakarítást, jelentős állványozási munka elhagyását teszi lehetővé és
emellett nagy előnye az állványos munkával szemben, hogy jóval olcsóbb. A
kedvező gazdaságossági paraméterek magyarázzák az ipari alpintechnika egyre
szélesebb körben való alkalmazását. Ez azonban egy veszélyes szakma, amit nem
végezhet senki, aki nem rendelkezik kellő felkészültséggel.
Melyek a jellemző
feladatok, tevékenységek ebben a szakmában?
Az ipari alpinista előkészítő feladatai közé tartozik, hogy
felméri a munkavégzés helyszínét, jellegét, ennek alapján munkatervet
kockázatelemzést készít. Beszerzi a munkavégzéshez szükséges hatósági
engedélyeket, biztosítja és a helyszínre szállítja a munkaeszközöket,
anyagokat. A helyszínen gondoskodik a munkaterület alatti rész biztosításáról.
Ezután kezdődhet meg az egymástól független bekötési pontok kijelölése, ha ez
megtörtént a szakember beköti a köteleket az előkészített pontokon (standokon)
és leereszkedik, vagy felmászik (kötélen) a munkaterületre és rögzíti magát.
Nem elég a különböző technikai fogások ismerete, hanem alapos elméleti
felkészültségre is szükség lehet. Például a különböző súlyú tárgyak szerkezetek
emeléséhez és a balesetmentes kivitelezéshez. Előfordulhat, hogy a szűk tér
vagy csak maga a kötélen való lavírozás leszűkíti az alpinista mozgásterét.
Ilyenkor azt is fel kell mérni, hogy az adott tevékenység
mozdulatsorait a megszokottól eltérő testhelyzetben, szokatlan mozgásformában
tudja csak elvégezni. Az ipari alpinista munkaidejét az épületek tetejéről
lógva olyan magasságban tölti, ahol az emberek többsége tériszonyával,
szédülésével küszködve csak kapaszkodna és alig várná, hogy újra talajt
érinthessen a lábával. Ezzel szemben ő kötélen lógva ereszkedik le a magasból
és javítja a házak hibáit, festi az idők folyamán megrongálódott falakat vagy
kéményeket javít. Villámhárítókat és antennákat szerel fel, házfalakat mászik
meg s az épületben lakók nem kis megdöbbenésére végzi azon munkálatokat,
melyeket normális körülmények között állványokról végeznek a szakemberek.
Ez egy veszélyes szakma, bár szerencsére ritkán hallunk
komolyabb balesetekről, nagy körültekintést és odafigyelést igényel
művelőjétől. Ezért az ipari alpinista feladata nyilvántartási naplót vezetni az
eszközök állapotáról, szavatosságáról, naponta vizuálisan és tapintással
végigvizsgálni a felszerelést.
Munkája során előfordul, hogy tárgyakat kell mozgatnia, ehhez
meg kell határoznia a tárgy mozgatási útvonalát, ki kell választania a feladat
elvégzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat, majd elő kell készítenie a
tárgyat és a függőleges vagy vízszintes pályát a mozgatáshoz. Ezután emberi
erővel (csiga, csigasor, kézi csörlő) vagy gépi erővel (motoros csörlő, daru)
eljuttatja a tárgyat a kívánt helyre.
Az előírásoknak megfelelően ezt a tevékenységet csak minimum
két fő végezheti. A csoportban vagy párban történő munkavégzésnek részben a
munkaszervezés szempontjából van nagy jelentősége.
Mindig kell valaki, aki a szükséges eszközöket és a megfelelő
anyagok utánpótlását eljuttatja a magasban dolgozó társához, másrészt pedig, a
nehéz, vagy veszélyes helyzetekben fontos a társ jelenléte, aki egy esetleges
mentés során a leghatékonyabb segítséget nyújthatja a magasban dolgozónak.
Milyen anyagokkal,
eszközökkel kell dolgoznia?
Az ipari alpinista sokféle eszközt és anyagot használ munkája
során, amely két csoportra bontható. Egyik csoportba a közvetlenül az
alpintechnikához kapcsolódó, a másik csoportba pedig az adott megbízás
feladataihoz kapcsolódó anyagok és eszközök sorolhatók. A hegymászó és sziklamászó
eszközök közül az ipari alpinista használja a különféle karabinereket, ereszkedő
és mászó-gépeket, hevedereket, köteleket, beülőt, lezuhanás-gátlókat,
energiaelnyelőket, egyéni védőeszközöket (kesztyű, sisak). Az adott megbízáshoz
kapcsolódóan a feladattól függően más szakmákra jellemző eszközöket is használ.
Például homlokzat felújításoknál alkalmaz kőműveskanalat, simítót, ecsetet,
festőhengert; külső árnyékolók szerelésekor fúrógépet, csavarhúzót,
sarokcsiszolót; irodaházak ablakainak tisztításakor kefét, rongyot, lehúzót,
vödröt; kémények bontásánál vésőgépet, kőműveskalapácsot, bontókalapácsot.
Munkája során dolgozhat fémmel
(például: árnyékoló szerelés), vegyszerekkel (pl.: ablaktisztítás), üveggel
(például: üvegezés), valamint a speciális feladatok végzése során szinte
mindennel.
Hol végzi a munkáját?
Az ipari alpinista elsősorban szabadban dolgozik nagy
magasságban épületek oldaláról lógva. Már magába az is nagy ügyességet és
bátorságot kíván, hogy a szakember egy több tíz méter magas építményről
függeszkedve végezze el feladatát, amit tetéznek még az időjárás viszontagságai,
a szél, az eső vagy a tűző napsütés. Az alpinisták azt mondják, hogy a negyedik
emelet felett már nem számít a magasság. Ha megszokta valaki ezt a munkát már
egyáltalán nem fél.
Munkája során kikkel
kerül kapcsolatba, kikkel van dolga?
Az ipari alpinista munkája során kapcsolatba kerül a
munkavédelmi előadóval, biztonsági szolgálatok alkalmazottaival, a portással,
üzemorvossal anyagbeszerzővel, a szállítókkal és a munkaszervezővel.
Találkozhat a megrendelővel, a Közterület Felügyelet munkatársaival, a tűzoltóság
és rendőrség embereivel, egyéb hatóságokkal (ELMŰ, gázszolgáltatók, vízművek,
Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség)