Néhány szóban a festésről
Van, aki lakásának szobáit
tapétával borítja be, mások pedig a hagyományos, festett falakat kedvelik. Ha
az anyagiakat nézzük, akkor a tapétázás akár a festés kétszeresébe is kerülhet,
de előnye, hogy kevesebb piszokkal jár, és így a különféle mintázatú felületek
könnyen kialakíthatók. Ha viszont a nyugodt, sima falfelületek kialakítása a
cél, akkor a festés előnyösebb a tapétánál, feltéve, hogy körültekintően,
korszerű festékeket és festőeszközöket használunk. Az egyedi díszítésekről,
faltagolásokról sem kell lemondanunk, sőt, saját kezűleg még különleges
falfelületeket is kialakíthatunk. A lényeg az, hogy jól megszervezzük a munkát,
tisztában legyünk azzal, hogy milyen munkafázisokat kell végig csinálnunk,
azokhoz milyen eszközöket és anyagokat használjunk. Egy biztos, hogy saját
munkánkkal jelentős összeget takaríthatunk meg, hiszen csak az anyagköltséget
kell kifizetnünk. Ismertetésünkben most tehát a falfestés különféle anyagait,
szerszámait, főbb fázisait és néhány különleges falmintázás módját mutatjuk be.
Anyag- és
költségkalkuláció
Akár egy kis szoba, akár az
egész lakás kifestésére vállalkozunk, előbb mindent gondoljunk alaposan végig.
A részletes anyagkalkuláció és lista elkészítése nagyon fontos momentum, mert
ettől függ, hogy később mennyire lesz gördülékeny a munkánk. Mindenekelőtt
állag- és felület felmérést kell végeznünk. Általában most kell eldöntenünk
azt, hogy a már falon levő festékréteg elbír-e még két-három réteg festéket.
Négy-öt festés után azonban ajánlatos egy általános kaparással számolnunk. Ez
azt jelenti, hogy a teljes falfelület glettelése is szaporítja a
tennivalóinkat. Újabban már szinte csak jó fedőképességű diszperziós
falfestékeket használnak a festők is, ami vékony rétegekben felhordva is fed, a
rétegek pedig jól egymásra tapadnak. Kaparással viszont a vastag festékréteg
elég könnyen leválasztható a glettelt vakolatról.
A felületek felmérése is fontos, hiszen ennek alapján tudjuk csak kiszámítani
mennyi festékre is lesz a következőkben szükségünk. A falfestékekből általában
6-8 m2-nyi felület egyszeri átvonásához 1 kg festék szükséges. Ezt egyébként
minden festék a használati utasításában feltüntetik, az anyagszükségletet ennek
alapján számoljuk ki. Sokszor azt adják meg, hogy az adott kiszerelésű festék
hány m2 bevonására alkalmas. Két felkent réteg ritkán ad kellő fedést, ezért ajánlatos
3 felkent réteggel számolnunk. Ha 1 kg-nyi festékkel 6 m2 bevont felületet
veszünk alapul, akkor még némi tartalékunk is lesz, különösen, ha mint a
mesterek, az ajtókat és ablakokat is beleszámítjuk az összes felületbe. A
kiszámított összfelület háromszorosa és a festék kiadósságának a hányadosa adja
a szükséges festék mennyiségét.
A glettanyag mennyisége már nehezebben meghatározható, mivel ez függ attól,
hogy a felületeket teljesen vagy csak részben kell átsimítani. Többnyire,
inkább csak falrészeket, repedéseket, felületi hibákat szokás kiglettelni, e
munkákhoz pedig szobánként elég 1-2 kg-nyi, és ha utólag bekeverendő anyagút
választunk, a felesleget korlátlanul tárolhatjuk is.
A színezőpasztákkal is hasonló a helyzet, hiszen a diszperziós falfestékek
általában 5-10%-nyira színezhetők, ami az így elérhető legsötétebb árnyalathoz
szükséges mennyiség, ezt pedig a felhasználandó festék mennyisége alapján
számolhatunk ki.
Ezek azonban csak a szokásos, alapvető anyagok, falfelújítási lehetőségeink azonban
ennél sokkalta bővebbek, már ami a korszerű, és főként különlegesebb falfestést
illeti. Használhatunk, pl. fűrészporos falfestékeket, készíthetünk
spatulyázással, hengereléssel strukturált falakat és különféle színes, szemcsés
adalékanyagokkal dúsított vékony vakolatot , amelyekkel különleges felületi
hatásokat érhetünk el.
A falakat azonban nemcsak a bevonatával, hanem különféle pillekönnyű műanyag
díszlécek, rozetták és egyéb fali
díszítmények felragasztásával tehetjük teljesen egyénivé, a szokványostól
eltérően igényessé.
Ám ahhoz, hogy lehetőségeinkkel kellően élni is tudjunk, a korszerű anyagokat
meg is kell ismernünk, a szobáinkat előre meg kell terveznünk, mégpedig színére
és díszítményeire tekintettel. Nem árt a különféle, vegyi- és építőanyag-gyártó
cégek egyedi kínálatát is figyelmesen áttanulmányozni, mert számos, nem
szokványos anyagot, pl. spatulyázó anyagot, speciális tulajdonságú
falfestékeket, csak így tudunk beszerezni. A szükséges anyagok felmért
mennyisége alapján már elkészíthetjük a festés költségvetését.
Ehhez feltétlenül tudni kell azt is, hogy hol mit tudunk a legolcsóbban
beszerezni, ugyanis pl. azonos mennyiségű és fajtájú falfestékért akár
kétszeres árat is fizethetünk. Így természetesen megeshet, hogy több időnk megy
el a kellő anyagok becserkészésére, mintha egy helyen, pl. egy nagyobb
festékszaküzletben vásárolnánk meg mindent, de a megtakarítás esetenként egész
szép kis summa, amiért már érdemes kissé többet talpalni. A festésnek pedig
csak akkor szabad nekilátni, ha már minden szükséges anyag és kellék, no meg
szerszám a rendelkezésünkre áll.
Szerszámszükséglet
Jó minőségű és gyors munkához
megfelelő szerszámok is kellenek. A fal előkészítéséhez közepes és széles acélspatulyák
, nyeles kefe , glettsimító-lap , kézi csiszolópapír felfogó , a célunknak
megfelelő festőhenger lehúzóráccsal esetleg hosszú teleszkópos nyéllel, vagy
Speed Master lapecset készlet, továbbá néhány vödör, amik lehetnek régebbi,
nagyobb, kimosott falfestékes dobozok is. Szükségünk lesz még egy olyan magas
létrára, amelyről kényelmesen elérjük a mennyezetet is. Kis belmagasságú
helyiségekben a létrát mellőzhetjük, ha teddy-hengerrel festünk, és nyelüket
kellő hosszúságú ún. teleszkópos nyélre erősítjük.
A helyiség előkészítése a
festésre
Manapság már közel sem jár
olyan nagy piszokkal a lakásfestés, mint régebben, mivel a padlót és a középre
húzott bútorokat műanyag fóliával lefedve védhetjük meg. A padlóra vastagabb
fóliát célszerű fektetni, nehogy a létra lábai kiszakítsák, a széleit pedig
ragasztószalaggal rögzítsük a szegélylécekhez. A létra lábait is érdemes
vastagabb textíliába csavarnunk, hogy jobban csússzon a padlófólián. Ha mindezt
megtesszük, a végén szinte alig kell majd takarítanunk. A nehezen mozdítható és
a helyiség közepére húzott bútorokat sem nehéz teljesen fóliába csomagolva
védenünk a portól, lecseppenő festéktől, ám nagyon lényeges, hogy teljesen
burkoljuk be mindegyik darabot, különösen ha a falat csiszolni is fogjuk. A
finom por ugyanis minden rést megtalál, és igen nehezen eltávolítható a bútorok
réseiből, pórusaiból. A mázolt ajtó és ablakkereteket is szélesebb ragszalaggal
fedjük le, a kapcsolók dugaszoló aljzatok fedőlapját pedig szereljük le, mert
ezzel is a festés utáni takarítást tehetjük könnyebbé. A helyiségben csak a
nagyobb bútorok maradjanak, de az a legjobb, ha a szobát teljesen kiüríthetjük,
mert így akadálytalanul mozoghatunk munka közben.
Falelőkészítés
Először is a falat
mosószeres, vagy kenőszappanos vízzel alaposan mossuk le. E célra használjuk a
nyeles kefét, és gyakran bemártva, jól nedvesítsük be a mennyezetet és az
oldalfalakat. A mosás egyrészt fellazítja a málló részeket, másrészt
letisztítja a még ép festékréteget. A málló részeket spatulyával alányúlva
távolítsuk el. Ha a mosás után túl nagy felületekről könnyen lekaparható a régi
festés, akkor ne tétovázzunk, teljesen kaparjuk le azt, ami lekívánkozik a
falról. A négy-ötször festett falakról viszonylag könnyű lekaparni a vastag
diszperziós festékréteget, különösen, ha az alapglett Breplaszta vagy gipszből
készített glett volt. A makacsabb, vagy a hólyagosan felváló részeken -
benedvesítés után - jó hasznát vehetjük a hőlégfúvó pisztolynak is .
A lekapart részek alól előbukkannak a fal kisebb-nagyobb repedései, amiket a nagyobb
szeghelyekkel együtt ki kell foltoznunk. A nagyobb réseket előbb tágítsuk ki,
majd előkevert habarcsot, vagy nagy vastagságban kikeményedő speciális glettanyagot
használva simítsuk be . A kisebb hézagok eltüntetéséhez azonban elég, ha sűrűre
kevert glettanyagot használunk. A falat a javítás előtt mindig alaposan
nedvesítsük be. A repedésekbe nyomott glett kötés közben zsugorodik, ezért egy
újabb réteggel szüntessük meg a szintkülönbséget. A mélyedésbe a simítólapról
nyomjunk kellő mennyiségű anyagot, majd élét laposszögben tartva simítsuk el a
folt felületét. Ezt a műveletet a mennyezeten elég nehéz elvégezni, mert a
fejünk felett kell dolgozni . A vasbeton gerendák mellett azonban nagyon
gyakoriak az ilyen hosszú repedések, és ezek kikenéséhez nagy kötőszilárdságú
glettet célszerű használni, amely szinte tükörsimára dolgozható el. Az
állandóan visszatérő repedések ellen vékony üvegszálas erősítőszalag glettbe
ragasztásával, majd besimításával védekezhetünk hatékonyan.
Következő lépés a felületek csiszolása. Ez a munka nagyon kellemetlen, sok
porral jár, de fontos a fal egyenletessége miatt. Csiszolófogó betétre
szorított, vagy nagyobb deszkára rajzszegezett 180-as szemcsenagyságú
csiszolópapírral, lágy nyomás mellett teljesen simára csiszolhatók a falak.
Közben azonban előbukkanhatnak vakolási dudorok is, amelyek a csiszoláskor
porlani kezdenek, ezért e részeket újból vékony glettel kell eltüntetni, és
lecsiszolni.
Ha azonban a falakat teljesen le kell kaparnunk, akkor a felültet újból
nedvesítsük be, majd széles spatulyával, lapos szögben nyúljunk a könnyen
leváló festékréteg alá, és lendületes mozdulatokkal félarasznyi szélességű és
karhossznyi távolságban egy mozdulattal távolítsuk el a régi festéket egymást
követő sávokban. A munka így gyorsan megy, a falnedvesítést közben gyakorta
ismételjük meg, hogy mentesüljünk a portól, és a festékréteget könnyen
lehántolhatóvá tegyük.
Az így lecsupaszított falakat teljes felületükön vékony glettréteggel kell
bevonni. Ezt glettvassal, alulról felfelé, széles mozdulattal kenjük fel a fal
felületére. A glettet a simítólap élére rakjuk fel, majd lapos szögben, alig
nyomva simítsuk fel az anyagot a falra (10). A felesleget kissé meredekebb
szögben húzzuk le, majd szinte a felülettel párhuzamosan tartott szerszám
élével simítsuk tükörsimára. A már lehúzott részre azonban ne menjünk rá még
egyszer, mert a sima felületet felsértjük a "duplázó" húzással. Ha
elég lendületesen rakjuk fel az anyagot, és egyre rutinosabban húzzuk le,
simítjuk el, emellett még a glett sűrűsége is megfelel a gyári előírásnak,
akkor még a nagyobb felületek glettelésével is tempósan haladva végezhetünk.
Vitathatatlanul kellemetlen helyek a sarkok és a mennyezet. A sarkokban nehéz
egyenletesen elsimítani az anyagot, a mennyezeten pedig a felrakás különösen
fárasztó, mivel a fejünk felett, kényelmetlen testhelyzetben kell dolgoznunk.
Ha a simítás nem sikerül tökéletesen, sebaj, az ezt követő csiszolással
korrigálhatjuk ezt a fogyatékosságot. Általában a gyakorlottak egy
munkafázisban is képesek a falakat simára glettelni, ám igényesen sík falakat
mindig kétszer húzzák át, és kétszer is csiszolják le. A csiszolást ilyenkor is
könnyed mozdulatokkal végezzük, különösen a mennyezeten ügyeljünk a felület
síkságára, mert a beeső surlófényben a világos színek ellenére is jól láthatók
a lágy lankák és lapos domborulatok. A lecsiszolt falat keféljük le, majd a
padlóra ülepedő port takarítsuk össze, mert a legenyhébb légmozgásra is
szállongani kezd. Az idáig elvégzett munka végső soron a szépen festett falak
záloga, és több időt igényel, mint esetenként maga a fal színre festése,
feltéve, hogy ezt nem nehezítjük meg különféle pluszmunkával járó felületi
tagolásokkal, pl. lekeretezett falkazetták, faltükrök, szegélyezett
tükörmennyezet, vagy különféle strukturáltságú falfelületek kialakításával.
Ezek elkészítésének módjait később mutatjuk be. Ha viszont anyagában
strukturált felületű falakat kívánunk képezni, akkor a fárasztó simító
glettelésnek, csiszolásnak nincs értelme, hiszen a felületre 2-3 mm vastag
díszítő glettet, vagy más bevonati anyagot kell felsimítanunk. Ezt majd cikkünk
végén mutatjuk be. A gondos falelőkészítést tehát többnyire mindenképpen el
kell végeznünk, és csak ezután következhet maga a falfestés művelete.
Simára festett falak
A festéshez különféle,
általában diszperziós falfestékeket szokás használni. Kaphatók ugyan színre
kevert mészfestékek is, amelyek már korábban is mésszel festett felületek
újbóli átvonására alkalmasak, ám a különféle vizes diszperziós festékek a
gyakrabban használatosak. Ezek választéka igen bőséges, és a hazai bevált
festékféleségeken kívül számos import falfesték között válogathatunk. Szinte
mindegyikük fehér alapszínű, de különféle színezőpasztákkal, folyadékokkal,
azok keverékével a legkülönfélébb színárnyalatokra színezhetjük bármelyik
falfestékeket. A színezékek alkalmazható % aránya minden falfestéknél változó,
ezekkel azonban csak világos árnyalatok érhetők el. Egyes festékgyártók viszont
már eleve színre kevert falfestékeket is gyártanak, ám ezek csak a márkaforgalmazók
üzleteiben szerezhetők be.
Színezőanyagok és
használatuk
A színezőanyagokkal
kapcsolatban kedvezőbb a helyzet. A bevált és ismert színezőanyagokon kívül a
nagyobb festékszaküzletekben, barkácsáruházakban már olyan színezőfolyadékok is
beszerezhetők, amelyek a különféle színárnyalatok elérését %-ban megadott
színskálával könnyítik meg. E színezékek több mint tízféle színben kaphatók,
viszont elég sokba kerülnek. Igaz, alkalmazásukkal elkerülhetők a színkeverési
melléfogások, ami különösen azok számára jelentős előny, akik nem járatosak a
színkeverésben.
A festékek színezésekor a pasztákat előbb vízben oldjuk fel teljesen, majd
teaszűrőn adagoljuk a festékes edénybe, ugyanis így nem kerülhetnek nagyobb
pigmentszemcsék a festékbe, amik festés közben bosszantó foltosodásokat
okozhatnának. Ha két pasztából kell a színezéket kikeverni -, ami az alapszínek
alkalmazásán túl elég gyakran szükséges - mindegyik pasztát külön-külön oldjuk
fel, és csak szűrve öntsük a világosba a sötétebb színezékanyagot.
A végső színt természetesen a fehér festékbe keverve állíthatjuk be. Előbb csak
kevesebb színezéket keverjünk a festékbe, majd kis felületre kenve, hajszárítóval
gyorsan megszárítva ellenőrizhetjük kell-e még belekevernünk. A világos színű
árnyalatokat mindig fokozatos színezék hozzáadással keverés közben változtassuk
sötétebbre, közben mindig fessünk egy tenyérnyi széles csíkot a próbafelületre,
hogy kellően nyomon követhessük a változást.
A színt lehetőleg árnyékban és erős fényben is nézzük meg, mert a színek
függenek a megvilágítás mértékétől és milyenségétől is. A megfelelő színű
festéket 5-10 percig alaposan keverjük össze, majd hagyjuk pihenni, utána meg
újból nagyon alaposan keverjük össze, hogy a színezék teljesen elkeveredjen a
festékben. A folyékony színezékeknél is ugyanígy járjunk el, és a festéket csak
ezt követően hígítsuk a szükséges sűrűségűre.
Lényeges, hogy a színfestéshez mennyi festéket készítsünk. Nos, ez a felület
nagyságától függ. Általában két átvonó réteg ad tökéletes fedést, az első,
hígabb festékréteg lehet fehér is, amelyen jobban érvényesül a színes festék.
Kompakt színekhez mindenképpen három rétegben felhordott falfesték szükséges,
bár esetenként a sűrűbben használt festékek két rétege is adhat kellő
fedettségű bevonatot. Természetesen a nagyon nagy fedőképességű speciális
falfestékre ez nem vonatkozik, ezek egy rétegben is tökéletesen fedőréteget
alkotnak a falon. Ezek azonban drágák, ezért főkén csak mennyezetekre érdemes használni
.
Falfestő szerszámok
használata
A falak festését többféle
szerszámot használva végezhetjük el. A festék kenéséhez használhatunk
hagyományos korongecsetet, de ezt már a festők sem túl gyakran használják, mert
fárasztó a kezelése, vannak ennél korszerűbb, termelékenyebb eszközök is.
Korongecsettel nehéz sima falat készíteni, mert a sörteszálak nyomot hagynak a
felkent festék felületén, amellett nehéz maga a szerszám is, és aki nem ért a
kezeléséhez, csak pacsmagol vele. A korongecseteléskor csak a szőrzet alsó fele
érintkezzen a fallal, és mindig vertikális ingamozgással kell a festéket a
falra kenni. A korongecset a kelleténél vastagabban dolgozik, ezért a
festékréteg megszáradásához elég hosszú idő szükséges. Viszont az is tény, hogy
kétszeri korongecsetelés igen jól fedőréteget képez a falon.
Sokkal használhatóbbak a különféle méretű és anyagú festőhengerek. A henger a
festéket ideálisan vékony rétegben teríti a falra, egyszerre nagy felület befestésére
alkalmas, gördülékenysége miatt könnyű a kezelése is. Előnyei mellett azonban
hátránya is van, mert ha gyorsan forgatva használjuk a hengert, spriccelni fog,
különösen, ha a kelleténél hígabb a festék. Erre vonatkozólag mindig tartsuk be
a használati utasításban megadott hígítási arányokat, mert a híg festék nem fed
eléggé, a sűrű pedig nehezíti a munkánkat. A hengerrel először függőlegesen
terítsük fel a festéket, majd ferdén, két irányban hengerelve alakítsuk ki az
egyenletes rétegvastagságot . A mennyezeten kissé nehezebb a munka, mert a
fejünk felett kell dolgoznunk, ezért lehetőleg mindig magunk előtt legyen a
lefestendő területrész . Mindig csak akkora területet fogjunk át, amelyet a
létra tetején kényelmesen át tudunk hengerelni. Az alacsony helyiségekben
használhatunk teleszkópos nyélre erősített hengert is , de ezzel csak a
létrázást mellőzhetjük, viszont magát a hengert sokkal nehezebb megfelelően
irányítani, arra kellő erővel hatni. A henger töltése is nehézkesebb, mert vagy
leszereljük a nyélről, vagy a hosszú rúddal a végén kell ügyetlenkednünk a
festékezése közben. A hengerek festékezéséhez nem feltétlenül szükséges
festékező tálca, jó egy széles szájú festékesvödör is, de lehúzórács
mindenképpen kell hozzá. Ennek segítségével nyomkodhatjuk ki belőle a
felesleges festéket. Ezt ajánlatos alaposan elvégezni, mert a felesleges festék
vagy lecsepeg, vagy a forgó szálak közül kipermeteződik a padlóra, arcunkra és
a ruhánkra. Sima falfestéshez a sima, tömör szálbundájú hengerek a megfelelők,
a cérna hengerek inkább strukturált falfelületekhez használhatók. A méretüket
pedig a festékező edény szélességéhez mérten válasszuk meg. A hengerek könnyen
kezelhetők, de azért némi erőkifejtést igényelnek a festék eldolgozásakor. A
csuklót is eléggé igénybe veszi a festékesen nem is olyan könnyű henger
tartása, irányítása.
A másik hatékony festőszerszám a lapos festőpárna, amely végső soron lapos
teddy-párna, nyeles tartóbetétre erősítve, mégpedig különféle méretben és
alakban. Régebben Euro 2000 néven vált ismerté, ma Speed Master-nek,
Festőmesternek stb. nevezik, a gyártója szerint, de lényegében mindegyik azonos
funkcióra készült, könnyű falfestésre. Kezelését a nyeles tartók , a párnák
festékezését pedig görgős festékező tartályok teszik könnyűvé. A szivacs
hátoldalas párnabetétek cserélhetők, ami nem megfelelő kimosás esetén lényeges
előny. E festőszerszámmal nagyon vékony festékréteget lehet a falra kenni,
viszont a mennyezeten nem éppen kellemes a használata, elég gyakran kell a festőpárnákat
utántölteni festékkel. Sima réteget csak híg festékkel lehet kialakítani, mert
a sűrűbb festék a felületen a szálnyomokat hagy.
A falfestés fogásai
A helyiségek mennyezetét
általában fehérre szokás festeni. Magas helyiségekben az oldalfalak felső
részének kis sávja is fehér szokott lenni, ennek vonalát még a festés
megkezdése előtt a falakra kell jelölni. E célra egy hosszú, porfestéken
áthúzott zsineg is megfelel. A színválasztóvonal magasságát a sarkokban, a
padló szintjétől mérve jelöljük fel, a zsineget oldalanként feszítsük ki e
pontok között, majd elhúzása után engedjük a falra csapódni. A festést ezt
követően a mennyezet bevonásával kezdjük el, majd az oldalfalakon folytassuk.
Ha munkát akarunk megtakarítani, akkor ne sajnáljuk a pénzt nagy fedőképességű,
csepegésmentes mennyezetfestékre, amellyel csak egyszer kell áthengerelni a
mennyezetet, és az foltmentesen hófehér lesz.
Az oldalsó falfelületeken általában színezett festéket szokás használni, ezért
a teljes felület kétszeri befestéséhez szükséges mennyiséget már a festék
eredeti tárolóedényében keverjük be. A festék hígítását csak a színezését
követően végezzük el, mert a színezékkel is vizet töltünk a festékhez,
utóhígításakor már ezt a mennyiséget is vegyük figyelembe. A sarkokat, a
padlószegély feletti sávot előbb egy széles ecsettel fessük be, majd fogjunk
hozzá a falak teljes felületének a befestéséhez. Lehetőleg mindig folyamatosan,
egymást követő sávokban fessünk.
Ha a falak és a mennyezet találkozásában a fal homorúan kialakított, akkor ezt
hengerrel, vagy széles ecsettel lehet a legjobban befesteni. Ha a falon más, a
síkból kiemelkedő faldísz, vagy kazetta van, ezt is előbb ecsettel kenjük
körül. Színre festésük esetén az egyenes részeket keskeny ecsettel, vékony
műanyag fedőlappal lehatárolva két oldalról kenjük be festékkel. A festéket
munka közben gyakran keverjük meg, hogy mindig egyforma legyen a sűrűsége.
A festékező vödröt a magasban dolgozva akasszuk a létrára, lenti munkához pedig
helyezzük könnyen mozgatható görgős kis asztalra, pl. tálalókocsira, hogy
könnyen lehessen mozgatni. A létrára azonban legfeljebb 8 kg-os festékes dobozt
akasszunk, és azt is csak félig töltsük meg festékkel, mert több festék
jelentősen megnehezítené a létra mozgatását. A posztópapucsba bujtatott lábú
létrát ilyenkor ajánlatos a padlón húzva arrább helyezni, mint emelni. A
hírtelen rántásokat mellőzzük, mert közben kilöttyenhet a festék, aminek a
feltörlése nagyon kellemetlen feladat. A festékcseppekre egyébként is
ügyeljünk, mert beléjük lépve széthordhatjuk az egész lakásban. A diszperziós
festékek a padló repedéseiből, a fugázó anyagokból utólag már csak nagyon
nehezen távolíthatók el.
Ha többszínű festékkel dolgozunk, színenként más és más hengert használjunk,
vagy a festékező párna betétjét cseréljük le. A teljes kimosásuk ugyanis nagyon
nehéz, és ennek elmulasztása kezdetben elszíneződéseket okoz a falon. Ha egy
festékező tálcát használunk, más színű festéshez a belsejét burkoljuk be
alufóliával . A fólia bélés könnyen cserélhető, festékváltást így mosás nélkül
végezhetjük el. Amennyiben a festést másnap is folytatni fogjuk, akkor a
festőszerszámokat este erősebben nedvesítsük be, majd fedjük le szorosan
alufóliával, vagy fólia zacskóval, ezek ugyanis megakadályozzák a festék beszáradását.
A festés végén pedig előbb egy nagyobb tálban mossuk ki a festőszerszámok szőre
közül a sűrű festéket, majd a hengert a kád alján, folyó vízben görgetve,
nyomkodva mossuk ki teljesen belőle a felhígult festéket.
A festőpárnákból és befogóiról is előbb egy nagyobb edényben mossuk le a
falfestékek javát, majd az edénybe folyamatosan csurgatott vízben addig
nyomkodjuk az edény aljára, amíg teljesen tiszták nem lesznek, és nyomásra sem
jön belőlük enyhén festékes víz. Ha ezt megtesszük, akkor legközelebb sem kell
helyükbe újat vennünk, hiszen megtisztítva, újra használhatóan tettük őket a
szerszámos polcra.
Faldekorálás díszlécekkel
A sima falfelületeket újabban
a hagyományos gipsz-díszlécek helyett könnyű polisztirolból extrudált könnyű
idomlécekkel és különféle rozettákkal tehetjük érdekesebbé . Amennyiben
alkalmazásuk mellett döntünk, akkor már jó előre tervezzük meg, hogy hová
milyen lécet, és milyen formában szeretnénk felragasztani, hiszen a díszítéshez
szükséges idomokat be is kell szereznünk. Idomkínálatuk igen változatos,
amelyek a mennyezet és a falak alkotta sarkokba ragaszthatók, valamint a
falakon kialakítható kazetták, fal- és mennyezettükrök kialakítására alkalmasak
. A lécekből azonban még a festés megkezdése előtt kell kialakítanunk a
megfelelő fali kereteket, vagy a sarokfedéseket, hogy festéskor már ezeket is
befesthessük. E művelet egyszerű ugyan, de pontosságot és jó szemet igényel.
Előbb a lécek helyét kell a falra jelölni, majd hozzáfoghatunk a
felragasztásukhoz. A legtöbb díszléc 150, illetve 200 cm hosszú, tehát a
hosszabb szakaszokon toldásra kényszerülünk. A sarkokat mindig 45 fokban
gérbevágva alakítsuk ki. Esetenként nem árt, ha a sarkok merőlegességét
leellenőrizzük, mert a kőműveseknél a derékszög nem mindig 90 fokos, ami a
lécek csatlakoztatásánál problémákat okozhat. A sarkok hézagmentes illesztése
ugyanis lényeges követelmény. A kisebb réseket ugyan a ragasztóval el tudjuk
tüntetni, a szélesebbeket viszont nem, illetve csak több rátöltéssel. A fal
egyenessége sem lényegtelen, mert a lécek ugyan képesek a fal hajlását követni,
ám oldalról nézve a lécek hajlása szembetűnő is lehet.
A polisztirol lécek felragasztásához könnyű, habanyagokhoz való, gyors kötésű
ragasztót használjunk, azt vastagon kenjük a léc hátoldalára. A díszítmények
alól kitüremlett ragasztót azonban még frissiben, nedves ruhával töröljük le, a
hézagokat pedig a ragasztó beecsetelésével tüntessük el. Az esetleg
pontatlanabbra sikeredett illesztéseket is ragasztóval bekenve töltsük fel,
simítsunk el.
A toldásoknál is nagyon pontosan illesszük egymás mellé a léceket, mert a kis
eltérések is nagyon szembetűnők. Ezen utólag csiszolással segíthetünk, feltéve
ha elég sűrű a lécek anyaga. Ugyanis a kapható sztirol díszítmények márkájuktól
függően ritkább, illetve tömörebb habanyagból készülnek, és természetesen a
sűrűbb anyagúak csiszolhatók eredményesebben. Kaphatók ugyan igen sűrű,
ellenálló poliuretánból készült idomok is, ám ezek sokkal drágábbak, mint a sztirolidomok.
Ezek a falragasztott idomok bármely diszperziós falfestékkel lefesthetők, és
szinte alig lehet megmondani, hogy nem igazi gipsz díszlécekből lettek
kialakítva, viszont azoknál költség és munka szempontjából sokkal előnyösebbek.
Az egyszerűbb profilú léceket előnyösen alkalmazhatjuk oldalfalak felső
szegélyeként, vagy tükörmennyezet lekeretezésére. E díszítményeket színes
festéssel még hangsúlyosabbá is tehetjük.
Strukturált falfelületek
Aki nem kedveli a falak sima
egyöntetűségét, és hajlandó jelentős pluszmunkára, nagyon változatos
kialakítású, strukturált, azaz különféle mintázattal ellátott falfelületeket is
készíthet. Az ilyen fedőrétegek közül talán a legegyszerűbben kivitelezhető a
rostos festékkel kialakított fal. E festékek is színezhetők, ezt pedig még a
felhordása előtt kell elvégezni. A festéket legalább két rétegben kell a falra
hengerelni, majd ha a színét, illetve a felületét érdekesebbé kívánjuk tenni,
akkor erős sörtéjű ecsettel tovább dekorálhatjuk. Az ecsetet mártsuk világos,
vagy fehér festékbe, jól nyomkodjuk ki belőle a festéket, majd könnyeden, csak
a felületet a szőrzet végével éppen hogy súrolva húzzunk lendületes íveket a
falra. Az ecset természetesen csak a kiemelkedő rostok felületét festékezi be
halványan , ám ez érdekes, koptatott falként ható mintázatot ad . Ezt a
megoldást egyébként a fűrészporos tapétával bevont helyiségek falán is
alkalmazhatjuk.
Más jellegű festéssel markánsabb hatást érhetünk el. Ilyen esetekben a
festéshez ecset helyett tengeri szivacsot használjunk . A szivacsot mártsuk
bele a festékbe, majd kinyomkodása után "tupfolva", enyhén a falra
nyomkodva alakítsuk ki a szemcsézett hatású festést . Ha ragszalaggal
lehatárolva kisebb kazettákat alakítunk ki a falon, akkor geometrikus, vagy
virágmintás szegéllyel is körbevehetjük. A szabályosan ismétlődő
szegélymintákat vékony műanyaglapból éles késsel kivágott tupfoló sablon segítségével rövidszőrű tupfolóecsettel
festhetjük a falra .
Gletteléssel is kialakíthatunk rusztikus hatású falfelületeket . Ehhez nem kell
más, csak "rosszul" a falra kent, és nem elsimított, kissé hígabb glettmassza
. A falat ezt követően mészkefével fessük át foltosan világos tónusúra, majd
sötétebb festékbe mártott tengeri szivaccsal nyomkodva, ütögetve alakíthatjuk
ki a végső spriccelt jellegű festési mintázatot. Az utómintázáshoz azonban
bármilyen anyagot felhasználhatunk, ha annak festékes lenyomata érdekes hatású,
és megnyeri a tetszésünket.
A különféle ásványi szemcséket tartalmazó díszítő spatulyázó masszákat, átvonó
anyagokat használva igen változatos mintákkal tarkított falfelületeket is
készíthetünk. A felületek strukturálása speciális mintázóhengerrel is kialakítható
, de az egyszerű rücskös falakhoz elég a nagylyukú szivacshenger is . A nagyobb
ásványi szemcséket tartalmazó mintázó masszákhoz meg csak egy simítólap kell,
amivel a masszát egyenletes vastagságban a falra terítjük , majd a felület
körkörös elsimítása közben elmozduló nagyobb szemcsék alakítják ki a bevonat jellegzetes
felületi struktúráját . Ezen kívül természetesen vannak egészen különleges
hatású és nagy értékű - különféle alakú és anyagú szemcsékkel dúsított -
festékek is, ám ezek profi mestereknek valók, csak szórással, több rétegben
lehet a falra felhordani őket. A hatása a falakon mindenesetre nagyon dekoratív
látványt nyújt. Az ilyen extrán strukturált falak kialakításához azonban kellő
kreativitás és kellő türelem is szükséges. Nagy lakótereknél jelentős
pluszmunkával jár, és csak megfelelő rutinnal biztosítható a siker. Ha ilyen
feladatokra vállalkozunk, akkor azt is vegyük számításba, hogy az esetleg nem
éppen ragyogóan sikerült burkolattal kell még legalább egy évig együtt élnünk,
és eltüntetése, vagy kijavítása milyen többlet-munkákkal jár jövőre. Ha
kísérletezni akarunk, akkor előbb egy kisebb falfelületen próbálkozzunk.
|